Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Korunk balladái sorozat 

Mikó Zsolt - Korunk balladája (1.)


Villogó, lájkkal kecsegtető phone-álmok,
Butult, hanyagolt szavakkal játszó sarjak,
Felszín érintések, mint károgó varjak
lepnek el és mégsem érezzük kezünk melegét,
nem dalol lelkünk, nem szólunk, csak lesünk
beszűkült szemréseken. Kocka világokon
felnövő fiak, s pláza majmolástól lelkesülő
leányok, eltűnő érzelem, plasztik szilánkok.
Korunk balladája ez, elferdített szánalom:
fogyassz! Ha kevésbé értenek, nem baj!
Torzult agyad helyét majd kitöltik... Fájdalom
legyen a szó, inkább nyomj egy gombot,
s röhögj pofájába a satnyult vénnek, ki
még időben volt, jókor, jó helyen. S velem
nevessenek, kik élnek, szólnak és védenek.
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023