Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Válogatás régi verseimből 

Mikó Zsolt - Színekben


Most rád gondolok. Eszembe jutsz folyton-folyvást.
Mert ha a színekre nézek, a vörösre,
Mely úgy éled szörnyű ketrecéből,
Mint harmatos virág szirma; ha mosolyogsz,
Mosolyod ez a szín,
Mint márványkő hidege és vágyaid titka.
Zajosan örvénylik a kék.
És zúg végtelen robajjal,
Felhői hatalmas egén játszik a szél,
Süvít, úgy üvölti, de nem értem;
Ha csodállak, a kék szín ez.
Selymesen lengedez a zöld,
Fellibben árnyairól, ha fürdik,
Mint hullámokban a tenger,
S könnycseppek óceánján,
Fázósan didereg.
Eső utáni égbolt,
Naptól szivárvány hídján,
Enyémek a téged jelentő színek.
 
 
 
 
 
"Holt szürkeséggel omlott rám a hajnal,
remegtető fénnyel, ébredő reménnyel
futott át agyamon egy hang, majd dallal
kecsegtetett és illó tüneménnyel..."
Következő bejegyzés ideje:
elteltével.
 
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023