Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Szenvedélyre, bókot... 

Mikó Zsolt - Tűzért, tüzet...


Tűzért, tüzet adtam édes,
Csókért, a forró csókomat,
S ahogy búfeledten vágytam,
Parázs festette hiú bókomat.

Amint szánk, a másikért kiált,
És kéjelegve, sok bűnt akar,
Úgy testünk lét-hüvelyén már,
A szenvedély, hű lepelbe takar.

Sikíts te szajha, ribanc világ!
Üvöltsd el léha, rút tettemet!
S amikor újra felragyog a Nap,
A vétek legyen, mi eltemet!

Mert együtt így, két lélek sötét,
Egy akaratba fordul, mi szép,
Egy ölelés szakad szét kétfelé,
Felkapja szél és fújja, felénk!
 
 
 
 
 
"A fények beszélnek, nyögnek, becéznek, 
sűrű haláluk, tűnő boldogságuk a reggel, 
melyet az ébredő Nap fest, bíbor ecsettel, 
s csillogó létüket hagyja meg emléknek..."
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023