Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Válogatás régi verseimből 

Mikó Zsolt - Jelenünk


Rőt és sötét diadalív áll, napkeleten, nyugaton,
mondom ám: vér és mocsok. Világunk falán
torzult mosoly; mindenki szép, boldog bigott,
miközben ömlik a szenny végtelen vonalon,
s a készpénzen vett rettegő nyugalom.
Víg és kokott mesterségnek áll a világ, mit
elont a poshadó bűz, mint rothadó álmok szaga.
Ostobán kér és konok megszállással vihog a szó,
mint egy ócska kurtizán az ártatlanság okán,
fehér leple szén és korom. És az élet, mint
Pilátus szól: kezeimet mosom. Rőt és sötét…
Vér és mocsok.
 
 
 
 
 
Következő bejegyzés ideje:
elteltével.
 
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023