Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Távol s közel... 

Mikó Zsolt - Longe absum ( távol vagyok)


Távolodok tőled, visz a vonat.
Érzi lelkem; szánom sorsomat.

Még csak hosszú percek teltek,
hogy karomba zártalak,
közel voltál akkor,
most egyre távolabb.

Szívem hozzád bújna, de visz a vonat.
Elmesélné a bűnt: vágyom álmodat.

Ám ahogy látom, távolodik a táj;
úgy lüktet testem, tested után,
úgy kiáltaná: jövök!
Sóhajjá válik a messzi szó; furán.

De fordul az idő és feléd visz a vonat.
Újból nálad leszek; áldom sorsomat.
 
 
 
 
 
Következő bejegyzés ideje:
elteltével.
 
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023