Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Emlékfonalakon csüng

Mikó Zsolt - Memini tui...


Tél lesz lassan, de emlékeimben él a nyár,
a szél, mely hajadat fútta meztelen vállaidra
és minden rezdülésed idézte; de elfújva már
az esti szólam: rideg fagyot hint álmainkra.

Fehér köd borul szét, de kísért még az ősz,
a déli napfény, mely melegen tartotta a vágyat,
kézen-fog, gesztenyeszín szemedben időz
a kissé álmos, mindent megbocsátó bűnbánat.

Tél lesz hamar, de szűk fényben csillan a tavasz,
a láz, a lángoló tűz, mint éled majd újból általad,
s mily gyorsan lesz megint forróságunk, panasz,
ahogyan idő rohan és a kor, édes-fájón marad.

És ha akkor ismét itt talál kettőnket a nyár,
parázs szürkületben fogjuk egymás kezét,
valljuk, az így töltött órákért sohasem kár,
bár szánjuk közös létünk, el-eltűnő rejtekét.
 
 
 
 
 
Következő bejegyzés ideje:
elteltével.
 
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023