Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Menedék... 

Mikó Zsolt - Menedék


Gyűlölök éji órán, egyedül, dermedten riadni fel,
Remegve hívlak, kereslek, ám csak a csend felel,
És tétlen, fáradtan tapogatom helyed, nem érve el,
Riaszt egy emlék, mely ölt; elevenen égető teher.

Egyszer vesznék, másszor szállnék,
ez lenne szájadra csók, ajándék,
Egyszer mennék, majd maradnék.

De kezed is fognám, arcomon lenne könnyed, árnyék,
Eltakarna ékköves szemed, kérne végtelen fénye:
játssz még,
Mutasd meg, milyen lázunk lankáin siklani.

Amint súgom, bőrödbe vedlett szerelemmel.
 
 
 
 
 
Következő bejegyzés ideje:
elteltével.
 
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023