Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Szavak, szavak és némaság 

Mikó Zsolt - Indicente me

( anélkül, hogy mondanám)


Vágyunk, ágyunk.
Várunk, fázunk.
Szárnyunk társunk.
Látunk, szállunk.
Áldunk, imádunk.

Nem bírok szerelem nélkül élni,
Üres álmokban szállni, remélni,
Csak úgy lenni, mint víz pocsolyában,
Sötétben létezni, mint vak; homályban.
Nem szeretnék mást, most téged,
Ha elém sodort kábultan az élet,
Dobj el, bújj el, vagy csak szeress,
Ám ha itt vagy, mindig keress!
Fedezz fel, hisz el tudok veszni,
Szemeddel kérj, vagy tudj temetni,
Néha lökj elém pár szűk falatot,
Ha nem vár rám senki, maradj ott!
És ha mégis, árva tűzre vágynál,
Irtandó gaz közül, kigyomlálnál,
Én újra nagyon várlak, ott leszek neked,
Míg e furcsa lényeg, föld alá nem temet.
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023