2023.01.26.
Válogatás régi verseimből
Mikó Zsolt - Te
Az elmúló zivatar reszkető fénye;
szemeid villanása felém,
A borult ég zengő bujkálása, zaja
hangod; legédesebb zeném.
Lenyugvó Nap sziluettje, üres égen,
búcsúzó nyár hűs éjjelén:
Te vagy.
Mardosó fájdalom a testben, kínzó
gyötrés, ha fog-szorítva rejtem,
Porcikáim sajgó csikorgása, baja;
ám mind enyém s nem felejtem.
Az enyhülés, az árnyék forróságban,
tűnő emlék, mit valaha szerettem:
Te vagy.
Elvétett lépésben a megbicsaklás,
elrontott ételben a hamis íz,
Megbánt, kimondott szavaimban a
betű, mint szomjazónak a víz.
Elveszett, majd megtalált tárgy,
az érzés mi átsegít; bízz:
Te vagy.
A tündöklés lázas szerelemben, élő
melegítő sugár, nagy telekben,
Tápláló étel, a kín éhínségkorban,
visszatért tudat dőre fejemben.
A meglelt, örök boldogság a mában;
legördülő könnyek a szememben:
Te vagy.
Mikó Zsolt - Te
Processing video...