Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Anziksz-sorozat 

Mikó Zsolt - Anziksz XIX.


Mintha másfél órára lenne a Nap, ami úgy éget és kilencven percre a pokol, mely tépett memoáromon megjelent. Tűz, mind a kettő, pusztító feromon, kezem nyújtanám ki, s lennék oltalom. Majd lennék fagyöngy, mi alatt áthaladsz, csókkal huhognálak, ha fázol, ha fagysz... Lennék apró, őrzött gesztenye, mivel testem héja és lelkem van tele. Futnék, szaladnék, majd szoborrá válnék, halálban létet, életben pusztulást találnék...
Fáradtan vacogva, az útnak nekivágnék.
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023