2023.02.01.
Anziksz-sorozat
Mikó Zsolt - Anziksz XIX.
Mintha másfél órára lenne a Nap, ami úgy éget és kilencven percre a pokol, mely tépett memoáromon megjelent. Tűz, mind a kettő, pusztító feromon, kezem nyújtanám ki, s lennék oltalom. Majd lennék fagyöngy, mi alatt áthaladsz, csókkal huhognálak, ha fázol, ha fagysz... Lennék apró, őrzött gesztenye, mivel testem héja és lelkem van tele. Futnék, szaladnék, majd szoborrá válnék, halálban létet, életben pusztulást találnék...
Fáradtan vacogva, az útnak nekivágnék.