2023.02.04.
Válogatás régi verseimből
Mikó Zsolt - Tévelyedett ima
Ha álmodni fáj, s szellemünk képez sebet,
Kínokkal takar elfojtott imánk, s a kín szeret,
Elhallgatott szavak süket burkain át, eltemet
az élet, magány halmaival fed, feledve a veled
töltött időt és remegve két kezed hűsét.
Nem ereszt a tudat, mint szemed hűség-
könnyein időztem, hogy fénylő auráját gyűjtsék,
elnyeljék saját szemeim, s csillogását töltsék
eltompult gödreibe. Mert bántott az álmod,
s gyötört a kimondatlan ige, hol álnok,
hol édesded szók, mi igaz és hamis
lelkeinkbe vágytak, bújtatva szétmállott
testünk hüvelyét, míg kézen fogva állt ott
korcsosult elméinkben, valaha és ma is.