Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Nem múlik 

Mikó Zsolt - Nem múlik


A hajnal által lerombolt éj, mint krónikus
láz, köszönt az ébredés, lusta, melankolikus
dalként szuszog füleimnél a szél, egyszer
zenél, másszor dadog tűnt árnyhéjain a reggel.
A vedlett, párás foszlánya mar, mint vegyszer
lenyelve, s folyik végig a néptelen körúton,
elfedve a csend által suttogott hangokat, tudom
nem tart már soká, indul a nap, pusztuló
ágyukat kezdi űzni a jelen, a horizonton túlont.
Csapkod az eső, szürkéből lassan virrad a balga táj,
tócsán fodroz nem létező szellemed képe, még fáj
ha látlak, szemeid fénye csap arcon az ébredő Nappal,
meddig idéz még bomló elmém - képzelt robajjal,
hasadt ég dörgedelemén - keleti egein a hajnal?
 
Mikó Zsolt - Nem múlik

Processing video...

 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023