Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Emlékezetül 

Mikó Zsolt - Emlékezetül


Tűz forrott két szemedben, mikor eléd-tártam én
rubintban fénylő lélek sírját a testnek, vágy és remény
csillogás tetszett ki, a mardaló lángból és amit adott,
visszakapott, ahogyan hús és hüvely befogad magából.
Minden bolond vonaglás miénk volt, kitéphetetlen sejtek vonzását, kitárt karokkal csodálva,
én voltam a magány-sikoly, te voltál az egyedüllét-árva.
Most, hogy minden csillapodik és hevül, így, amint eltakar az est, gyémánt-kéjben tündököl az emlék,
mellé bíborszín szárnyakat fest.
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023