Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
A költő, őszinte...

Mikó Zsolt - Őszre ítélve


Őszre ítélve állok itt, de már alig bírom,
Bennem nyár s tavasz dala zsong, írom,
Nem hallják, lelkem lényege, marad oly árva,
Mintha ezer ráccsal teli, börtönébe lőn zárva!

Őszre ítélve csókolok, mert már alig kellek,
Mögöttem hagyott bók-romok, ennyi tellett,
És ha e félelemben ismét, újra nyár lehetnék,
Tavasz mosoly töltene be, reggelt, delet, estét!
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023