2023.02.11.
A költő, őszinte...
Mikó Zsolt - Őszre ítélve
Őszre ítélve állok itt, de már alig bírom,
Bennem nyár s tavasz dala zsong, írom,
Nem hallják, lelkem lényege, marad oly árva,
Mintha ezer ráccsal teli, börtönébe lőn zárva!
Őszre ítélve csókolok, mert már alig kellek,
Mögöttem hagyott bók-romok, ennyi tellett,
És ha e félelemben ismét, újra nyár lehetnék,
Tavasz mosoly töltene be, reggelt, delet, estét!