2023.02.18.
Válogatás régi verseimből
Mikó Zsolt - Ébredés
Már fényhalálba szökik a bomló holdsugár,
Gyöngyházszemén eltűnik a mosoly,
Ha nem hagyta volna el csillaga, a komor
Ég sötét kelméjére hímzett volna már.
Egykedvű a színe a rubintvörös, csendesülő égnek,
De már elhallgatnak selyem suhogásai,
A végső szenvedés vérző vajúdásai,
Verejtékékszereket varázsolnak arca mellé. Égnek
Tüzei a holdnak, s a lángok fonják
Izzó keretbe: szétkenődik a sötét,
Letépnek egy szálat, tűz kezükbe fogják,
És hogy elrejtsék jajszavait az örökké fájdalmúnak:
Megölik. Ha minden fájdalmát megélted, gúnynak
Vélheted; én parázs koporsót fonok köréd.