Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Válogatás régi verseimből 

Mikó Zsolt - Ébredés


Már fényhalálba szökik a bomló holdsugár,
Gyöngyházszemén eltűnik a mosoly,
Ha nem hagyta volna el csillaga, a komor
Ég sötét kelméjére hímzett volna már.

Egykedvű a színe a rubintvörös, csendesülő égnek,
De már elhallgatnak selyem suhogásai,
A végső szenvedés vérző vajúdásai,
Verejtékékszereket varázsolnak arca mellé. Égnek

Tüzei a holdnak, s a lángok fonják
Izzó keretbe: szétkenődik a sötét,
Letépnek egy szálat, tűz kezükbe fogják,

És hogy elrejtsék jajszavait az örökké fájdalmúnak:
Megölik. Ha minden fájdalmát megélted, gúnynak
Vélheted; én parázs koporsót fonok köréd.
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023