Válogatás régi verseimből 

Mikó Zsolt - Tűz


Bocsánatot sír a köd és a hajnali szürkület,
hisz nem bántanálak sosem, ám a kelő
virág is megszenvedi földje száraz, fülledt,
nedvtelen magját, ha tűzi a nap és égő

fájdalmára nem kap elég vizet. Belőled
most semmi sem elég, szárazra mardos
az eltikkasztó idő, kitöltöd az űrt, előled
meneküljön más, kit pokol vágya vagdos.

Én a mennyben járok veled, kéz a kézben,
gyöngyöző álmaink forró, vad tüzében,
és nem győzöm elégszer

mondani: szeretlek. És ha ez nem elég,
megteszem ezerszer, láng-tüzem eléd
dobom, míg velem égsz el.
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül:

©2024