2023.03.02.
Válogatás régi verseimből
Mikó Zsolt - Mámor
A születés csodáját is érted, mint fáj édes ösztön,
Az ölelés irgalmát remélted, hagytad, fürösszön
a vágy. Hiszen oly kevés minden, a világ s más is,
Nélküled fekete köd, a színes tavaszi virágzás is,
Mint egy hosszan tartó élet, mi végigélve rövid,
Hiányod borzalma a perc, mi ezer apró szilánkra
törik.
Hogyan mondhatnám szebben, karjaidban veszek,
Időtlen órai szemednek, mint elfojtott, lágy élvezet
az éjben. Velem köszöntsön az összes sor, frázis,
Mi e hajnalon agyzugaim hajlatából, reád talál is,
Hozzád bújjanak az arcodat végigsimogató szelek,
Neked suttogják bőszen: jó együtt nyugodni, ébredni
veled.