2023.03.04.
Válogatás régi verseimből
Mikó Zsolt - Miért?
Most nekem szánt a sors vagy mégsem,
kérdem, s bár ostobának tűnhet a szó: hiányzol,
kecses hazugságod értem, igen, én is néha féltem
szembenézni vele, nem hozzám tartozol.
Elbódított minden, mi kettőnk dalát súgta,
Elcsábított képzeltbeli szemed, mégis most sírok,
megtört a világ, el nem mondható fájdalom rúgja,
tapossa lelkem, mint rút, alattomos gyilok.
Pedig még most is akarom, s ha régi életemre
nézek, miért nem volt előbb, hogy születtem,
akkor talán enyém lettél volna és nem félelemre
adott volna okot korunk, a múltat feledten.
Elakad, csuklik hangom, mondd, mi tette ezt
velünk? Milyen csalárd, átejtő, hiú remény
keltette tüzünk? S ha éltette, most miért oltja ezt?
Forró nyárból, otromba, zord, hideg tél lett. Kemény
fagy jő, szívünk, testünk poklát fagyasztó,
de nem tud lehaladni végig, gyógyírt tapasztó
lesz a tudat, hogy éltünk vágyunk szerint,
megszépítő emlékeket hoz a halovány esély,
hogy tűnt életünkben újra élünk és mesél
láng tűzről az éj, s egymáséi leszünk megint.