Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Ragyogjanak...

Mikó Zsolt - A fények...


A fények beszélnek, nyögnek, becéznek, 
sűrű haláluk, tűnő boldogságuk a reggel, 
melyet az ébredő Nap fest, bíbor ecsettel, 
s csillogó létüket hagyja meg emléknek. 
Az én emlékeim is fogynak a napokkal, 
csillogásuk fakul, kopott képekké váló 
tünedező foszlány láng, szerteszét málló 
parázs, s mint a képzeletük a vakokkal 
játszik, mert valaha látták a fényt, ám olvadó, 
eloszló villanások ma már, s bús, elborzadó 
szavaik tükrében élnek tovább. 
És elméláznak fásult álmaik elfolyó ködén, 
felszakadt sebeik, mik az elmúlás rögén 
tépődtek rég, fájón, tétován.
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023