2023.04.03.
Egészen ugyanúgy
Mikó Zsolt - Egészen ugyanúgy
Érintenélek, de messze vagy.
Napsütés volt, ám lesz e fagy
nélkülöző létezésünk telén?
Mikor, többé nem vagy enyém,
nem ölelsz, nem lángol kén
színű Napot túlragyogó fény,
bohókás szemeidben. Felén
volt életem horizontja. Szegény
fejem! Agyam, vágy hulláját ontja.
Emlék, jöjj velem! Oly kevésszer
jut nekem gyönyör, már kényszer
ha fáj, önnön örömöm lincsel,
magamhoz köt, keserű kinccsel
kecsegtet, kell és már nem is!
Mint folyó, dús, áradó nemezis!
Ahogyan figyeltél rám, némán
és hangtalan, elhagyom, eldobom
magam, amint hangom veszíti
el szavam; egészen ugyanúgy!