Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Tizenöt sor... 

Mikó Zsolt - Tizenöt sor...


Apró tavasz vagy a télben,
Csillanó fény vaksötétben,
Oszló köd bús reggelekben,
Árva vízcsepp tengerekben;
Megnyugvás a rettenetben.
Parányi lant szívem húrja,
Pengetőjén lelkem súlya,
Dallamaid szépen játssza,
Hangod, karmesteri pálca;
Zenéje, kötődésem lánca.
Néha mégis megremegek,
Ajkam nyílik, zajt teremtek,
Ék hangjegyek, mehettek!
Ha nem hallom énekedet,
Én szemeid őrzője leszek.
 
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023