Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Az elmúlás könnyei...

Mikó Zsolt - A bárányfelhő halála


Remegőn fázott, az ég kék fázós leple mögött 
a kis bárányfelhő, s csendes búval harmatpihék között, 
fojtottan sírdogált, nézte a sűrű fellegeket, 
amiért szomorú, ólom fájdalom fölötte körözött. 
Sokáig remélt, és a szivárvány színekkel szállt, 
mosolygott a napra, puha, nárcisz égen hált, 
a csillogó holdfény betakarta és ringatta, 
új napot, nap követett s ő kétségek közt rá várt. 
Újra álmodta, a fénynek suhogó hangját, 
vakító napsugár selymes, szárnyaló fátylát, 
testével madarat takart, tollát melengette, 
s fáradtan csodálta a Nap éjjeli, telt társát. 
A kis bárányfelhő belefáradt a szerelembe, 
mert hiába remélt, csak álmait kergette, 
nem akart már létezni, így egyedül, 
sírt, és lassan-lassan elfogyott a teste.­
 
 
 
 
 
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023