2023.01.09.
Akkor is csak írok...
Mikó Zsolt - Facit indignatio versum
(Ha valami bánt, versben mondom el)
Élveztem szájtól, lélek-homálytól,
Feküdtem fűben, csillagfény-lesen,
Elmúlt sok éj, védtelen, százszor,
Ám az éhezés vétke, itt maradt velem.
Kerestem óhajom, hűs levegőben,
Kutattam én, de nem találtam rá,
Voltam napfény, sűrű, bús erdőben,
A kiút, mely vélem elzáródott már.
Lettem volna vad, szelíd bőrben,
Félelem, mi soha nem hagy el,
Elkopó szél, múlhatatlan őszben,
Az érintés súlya, távol s közel.
De csak ez vagyok, költő, bőszen,
büszke balgasággal sóhajtva fel:
Istenem, mi végre jő belőlem
ily sok dal s az ezt ölelő lepel?