Free cookie consent management tool by TermsFeed Policy Generator
Akkor is csak írok... 

Mikó Zsolt - Facit indignatio versum

(Ha valami bánt, versben mondom el)


Élveztem szájtól, lélek-homálytól, 
Feküdtem fűben, csillagfény-lesen, 
Elmúlt sok éj, védtelen, százszor, 
 Ám az éhezés vétke, itt maradt velem. 

 Kerestem óhajom, hűs levegőben, 
 Kutattam én, de nem találtam rá, 
 Voltam napfény, sűrű, bús erdőben, 
 A kiút, mely vélem elzáródott már. 

 Lettem volna vad, szelíd bőrben, 
 Félelem, mi soha nem hagy el, 
 Elkopó szél, múlhatatlan őszben, 
Az érintés súlya, távol s közel. 

 De csak ez vagyok, költő, bőszen, 
 büszke balgasággal sóhajtva fel: 
Istenem, mi végre jő belőlem
ily sok dal s az ezt ölelő lepel?
 
 
 
 
Minden jog fenntartva! A versek utánközlése, csak szerzői engedéllyel!
Köszönetem jeléül, az írónak:

©Mikó Zsolt 2023